Minden szeptemberben sok ezer fiatal kezdi fiatal felnőtt életét egy nagyvárosban: új iskola, új barátok, új szoba, új bulik. Az új élmények mellett az önállósodás a kiadások növekedésével is jár. Mihez kezdesz, ha munkát kell találnod gyorsan, egyszerűen ismerősök és protekció nélkül? Székely Martin megosztja Veletek a tapasztalatait a vlogjában.<
Martin 18 évesen került Budapestre és a kollégiumi beköltözést követően nem sokkal realizálta, hogy pénzre van szüksége, ha enni, inni, hát még ha kikapcsolódni szeretne.
Ismerősök és kapcsolatok, protekció nélkül próbált kiigazodni a diákszövetkezetek és facebook csoportokba posztolt állások között. Ismerős szitu? És mivel találkozunk, ha nekilátunk a keresésnek?
A diákszövetkezetekben hosszú sorok, személyes bejelentkezés és regisztráció, várakozás a nekünk való munkák után, amiket aztán nagy eséllyel már mások el is vittek, míg a random facebook csoportok esetén sokszor kétes és megbízhatatlan hátterű hirdetők és az állásleírástól eltérő feladatok várnak a jelentkezőkre. Arról nem is beszélve, hogy bármelyik irányban is kezdesz is el keresgélni, rengeteg időd elmegy, pedig az idő pénz, és minél tovább tart megtalálni a hozzád való munkát, annál többet gyűlnek a kiadásaid.
Persze, mindenkinek van a barátikörében egy Balázs vagy Ági, akinek az apukája, nagynénje, másodunókatesójának a bácsikája azonnal segít bejutni a tökéletes gyakornoki helyre, ami nem csak baromi jól fizet, de a munkaórákat is rugalmasan értelmezik (érts: nem kell korábban lépniük a szerdai buliból, a csütörtök reggel 9 órás kezdés csúsztatása maximum 1-2 rosszalló tekintetettel jár az irodában). Aztán itt vannak azok a buzgó csoporttársak, akik éjszakákon át bújják az állásportálokat és karrier oldalakat és olyan önéletrajzot készítenek, hogy a végére vagy 5 évnyi szakmai tapasztalat szerepel a benne és éppen csak az űrkutatáshoz nem értenek. Az állásinterjúkon meg eladják magukat aztán már látod is magad előtt, hogy a vezérigazgatói székből kacsintanak vissza rád 10 év múlva. Azokról a stréberekről nem is bezsélve, akik azonnal jóba lesznek a tanárókkal, minden esettanulmányi versenyen ott vannak, TDK-kat írnak cégek működéséről és ha egy vállalat bekopogtat az egyetemre, akkor biztosan közülük kerülnek ki az új munkatársak.
Akkor mit lehet tenni, ha se kapcsolatok, se túlbuzgóság nem jellemez és a tanárok kifejezett kedvence sem vagy?
Vagy szétnézhetsz állásbörzéken, amik amellett, hogy melósak – fel kell öltözni, el kell jutni rájuk, beszélgetni kell rengeteg idegen emberrel és értelmes kérdéseket feltenni – általában egyszer vannak tavasszal és egyszer ősszel, munkát pedig máskor is szükséged lehet keresni.